tibolddaroc.eu - Nyitott szívek, nyitott pincék!

Tibolddarócon, mint mindenhol az országban megemlékeztek az 1848–49-es forradalomról és szabadságharcról.

Az alábbiakban közöljük Tibolddaróc polgármesterének Harai Istvánnénak ünnepi beszédét.

Tisztelt Ünneplő Tibolddaróciak!

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindannyinkat a március 15-ei ünnepünkön, mellyel az 1848-as forradalom és az 1849-es szabadságharc emlékének tisztelgünk.

Immár 166 év telt el azóta, hogy történelmünk legfelemelőbb pillanatát, óráit, napjait élte át a pesti ifjúság idealizmusa, mely győzedelmeskedett a mindig lehúzó kishitűséggel szemben. Persze a később történtek ismeretében ez túlzottan is sommás kijelentésnek tűnhet. Hiszen volt egy szabadságharc, egy súlyos katonai vereség, megadás, megtorlás, rémuralom, néma ellenállás.

Mégis állítható, hogy az önkényuralom bástyái ekkor kezdtek leomlani. A reformkorban ugyan sokat fejlődött az ország. A masszívnak látszó, vastag falak hajszálrepedéseit már feszegette a történelmi idő, de még a legnagyobbak- Kossuth és Széchenyi- sem hitték, hogy ez képes ledönteni a hazánkat bénító és korlátozó rendszert.

Nem Magyarországé volt az első szikra, Bécsben és Párizsban, Olaszországban és a német államokban ekkor támadhat fel a forradalmi elégedetlenség hullámai.

Megragadni a pillanatokat, a fiatalok bátorságára volt szükség. Ez nem a csendes becsület időszaka volt. Hisz a legnagyobb cél a közjó, hazánk politikai és gazdasági függetlenségének elérése volt a tét, az esély.

 Erre a bátorságra ma is szükség lehet, ha nem is ilyen radikális formában. Egy másik nagy tanulság, hogy széles összefogással sikerült a történelmi távlatból már látható sikert elérni. Talán nem kellene ma is jobban összefogni a Kárpátok harapófogójában élő maroknyi honfitársainknak?

A nemzetiségeket akkor nem sikerült a forradalmunk –mondhatnám- magunk mellé állítani, sőt többségük részt vett a szabadságharc ellen irányuló hadi cselekményekben. A kirekesztés, ellenséget szülhet. Az összefogás, a megegyezés, a közösség ikont a legyőzhetetlen erőnek életereje.

Visszakanyarodva a történésekhez, látható, hogy a reformkori politika után jött egy fiatal, radikális generáció, az úgynevezett „Országgyűlési Ifjak”, a kor olyan fiatal, tehetségével a soraikban, mint Petőfi, Vasvári, Jókai, akik tenni is mertek a drámai pillanatokban.

Mindenki ismeri a legnevezetesebb konkrétumokat:

- A 12 pont ismertetése és kinyomtatása, a Nemzeti dallal együtt

- A bebörtönzött Táncsics Mihály kiszabadítása

- A betiltott Bánk Bán előadása

Iskolák, intézmények, utcák nevét adjuk a hősök előtt adózva ma is:

Petőfi, Jókai, May János. Kossuth, Széchenyi, Batthány Lajos, Damjanich, Klapka, Bem és társaik, valamint a névtelen hősök és áldozatok ezrei előtt tisztelgünk nemes hazafisággal.

A szabadságharc, ha a hatalmas túlerő leverte is, nem bukott el, Hisz:…

,, Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiába onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.”

Nem bukott el, mert a 12 pont egyik legfontosabb követelése a jobbágyfelszabadítás érintetlen maradt. Talán ez az egy dolog is megérte a rengeteg áldozatot, mert a szabadság, vagy annak inkább csak a kis része kézzelfogható, napi valósággá vált sokak számára.

Nem bukott el azért sem, mert példa és erő a zsarnokság elleni küzdelemben, 1848, Te csillag! Te vagy a mérce, a mérték, amely a széthúzás idején a szabadság gondolataival egyesítheted a nemzetet, nagy erőt adsz akár a megtorlás, akár más zsarnokságok legsötétebb korszakaiban. Ne feledjük, hogy a márciusi forradalom és szabadságharc a kegyetlen megtorlás ellenére is előkészítette egy bölcs kiegyezés lehetőségét, egy szinte példátlan fejlődést 1867-től az első világháború vérzivataráig.

Deák Ferenc és társai felismerték az egyetlen esélyt hazánk kulturális és gazdasági felemelkedéséhez.

Elődeink nagyon is megbecsülték 1848 emlékezetét. Nekünk, egy békés rendszer váltás gyermekeinek is meg kell becsülnünk. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot, az emberhez méltó teljes életet.

A szabadság csak lehetőség, sőt nem örökkévaló. Nap-nap után, újra meg újra meg kell küzdeni érte.

Kívánom, hogy ez a küzdelem sikert hozzon a Nemzetnek, Tibolddarócnak, Önöknek és családtagjuknak, barátaiknak!

Vezessen bennünket 1848-49 szelleme és példája!